Borozzunk, de mihez?

Jó borhoz, jó étel illik, és ennek ellenkezője is igaz. Bár ezt mindenki tudja, és érzi is egy fáradt pince este után, mikor néhány pohár bor mellett leül beszélgetni. Az első poharak kortyolgatása az ízvilág feltárását jelenti, majd ennek folytatásaként a mély és alapos szakmai elemzés következik. Visszakóstolunk, és arra ébredünk, hogy valamit kihagytunk. Másnap, mély megbánás mellett emlegetjük egymásnak, hogy a mélyen szántó vita mellé valamit illet volna csipegetni. De annyira belemerültünk, szól a mentség.

A "de ez" már nem elég, azonban ráeszméltet bennünket, hogy a jó bor mellé, illik valami jó étel. "De" ha már borozgatunk, akkor jó tudni, hogy a jó bornak és a jó ételnek harmóniában is kell lennie.Kíváncsi, hogy milyen bor mellé, milyen ízek illenek, hát lapozzon tovább!

Mielőtt egy kis ízelítőt kapna, ismerje meg az ízegyeztetés filozófiáját!

Ne essünk azonban mindig túlzásba, hisz mint pincészetünk esetében is, egy jó bogrács étel, vagy egy kemencés csülök, de akár egy jó házias hideg tál is ki tudja oltani a bor által keltett éhségünket.

Bográcsból, a borkóstoló mellé??? Kérdezik sokan, hisz a Pannonhalmi Borvidék jellemző fehér borai nem igazán illenek egy jó paprikás, szaftos pince pörkölt mellé. Sokkal jobban el tudjuk ezt képzelni Villányban egy Cabernet, vagy Szekszárdon egy jó Kadarka kortyolgatása közben.És mi a helyzet egy pannonhalmi Kékfrankossal. Hisz úgy is ezzel zárjuk a sort.Így már más a meglátásunk! De milyen is egy jó pincepörkölt, ismerjük meg a részleteket...
Ne áldozzuk be magunkat az illatok csábítása előtt akkor sem, ha épp a kemence előtt ülünk és halljuk a halkan sercegő csülök hangját, sőt nyugodtan üljünk arrébb, várjuk meg, míg a cserszegi után végig érünk borkóstoló sorunk utolsó tételéhez is. Ugye milyen nehéz!De mivel a kemencéből nem csak a fülünk, de az orrunk is ingerelve van, így jobb ha kissé arrébb ülünk és elsőként a borok illatának, valamint zamatának áldozzuk be érzékszerveinket.De mikor visszakóstolunk, gondoljunk arra, hogy egy jó testes rajnai milyen jól fog esni a pácolt, ropogósra sült bőrű csülök mellé, mikor friss kenyeret tunkolunk zsírjából. Vele sült burgonya, friss saláta, nem egyszerű visszafogni magunkat.

Mikor a pince gazda úgy gondolja, hogy a vendégek csak egy kicsit csipegetni akarnak, előkerülnek a kamra mélyének rejtett kincsei. Mindenből csak egy kicsi, hisz most csak kóstolunk, csipegetünk.Nagyapánk is így szokta. Leült a szőlő végében és elővett egy kis poharat, töltött bele egy kis bort. Majd elővett egy kis kenyeret, egy kis lila hagymát, egy kis friss paprikát, majd paradicsomot, amit akkor szakított le a kert végéből.Majd másik kezébe vett egy kis kolbászt, bele majszolt letette, majd egy kis szalonnát, ugyanúgy járva el vele. Majd sonkát, és a végén csippentett a házi töpörtyűből. Gyerekként mindig csodáltam ezt, hisz úgy tette ezeket a kezébe, hogy még a bicska is elfért benne.Miután így elcsipegetett, akkurátusan elrakodott, elővette kis poharát, megtöltötte borral, lehúzta és folyatta munkáját.Hát erre emlékezzünk mi is, mikor a gazda egy kis házi kóstolóval kínál!

Vélemény, hozzászólás?